Este lefekvés, hajnalban egyszer keltem (már jó lesz Kaposváron a pihinap), 7:20–kor felkelés. Kávé, Herci reggeli, mosdó, hát akkor nézzük az “okost”. 9–re esőt mond, ami 10 körül csendesedik, akkor ráérünk. Reggelizek kényelmesen, cuccom összepakolom, “buzizom” a telefont, tényleg el kezd csendesedni 10 előtt. Oké, beöltözés (hátizsákvédő, esőkabát), indulás. Bükkösdöt elhagyva pici emelkedő, majd mező, erdő. Széles úton csak az esőcseppek a fák levelein, a gyönyörű erdő és Mi ketten. Ez már a Zselic kezdete, imádom. Ibafa előtt agyagdagasztás, nehéz a cipő, de vigyorgok, mint a “tejbetök”. Beérünk, pecsétnél szuszi, eső még mindig esik, valami álom. 20 perc múlva tovább, kiérünk a faluból aszfalton, majd még kb 2 km, irány újra az erdő. ÁÁÁ, nem lehet betelni vele. Gyönyörű, széles út, jobbra–balra sűrű erdő. Előttünk átszalad egy szarvasbika hatalmas agancsokkal, majd egy nőstény. Pár száz méter múlva két vaddisznó. Terecsenyig nem győzünk álmélkodni, az eső közben szitálásba vált, mintha igazi ősz lenne. Pecsétnél ivószünet, letérünk az ösvényről Boldogasszonyfa felé, ahol a szállásunk van. Jó 3 kili, ideérünk. Szusszanás után elfoglaljuk, közben megbeszéljük a tulajjal, hogy reggel visszavisz minket kocsival a piros csatlakozásához, SZUPER. Forró fürdő, vizes cucc kiteregetése ((valamennyit száradjon reggelig), Herci lemozgatása, rendbetétel (kikefélés, masszírozás), közben az eső elállt. Az étteremből rendeltem vacsorát fél 7–re, visszajöttem a szállásra, megint esni kezd. 25 km felett jöttünk, elfáradtunk ma is, de minden percét megérte a mai nap.

Este már semmi említésre méltó, 9 körül fekvés, reggel fél 7–kor csörög az óra, lemegyünk kávézni, a panzió épphogy éledezik, majd a további rutin, összerakom a cuccom, lemegyek az “elvitelre” reggeliért. Néznek rám “okosan”, pedig telefonon le volt egyeztetve. Gyorsan megcsinálják, indulás. A kiindulópontig 2,2 km 143 méter szinttel, pótébresztőnek pont jó. Hát akkor gyerünk. Egy csomó turistajelzés közül kiválasztom a Mienket, haladunk szép erdei úton, majd amikor már csak a piros van, egyszemélyes ösvényre váltunk a hegyoldalban. Lefelé nagyon meredek, felfelé szintén, elég szar a haladás.Elérjük a Remete–rétet, 3 éve is megálltam itt a KÉK–en, akkor most is ivószünet a piroson. Kellemes, felhős idő, jönnek mennek a túrázók, biciklisek, majd Mi is tovább. Szentkútig tovább egyszemélyesen, a tegnapi vihar után egy kidőlt fa az ösvényen, nagy nehezen átérünk rajta, Pásztor–forrás, vízvétel, majd a pecsétet konkrétan keresni kell. Nagy nehezen megvan, reggelivel egybekötött szünet. 20 perc múlva tovább, most a jelet elég nehéz megtalálni. Végre megvan, lejteni kezdünk, csak azért, hogy utána nagyon hosszan emelkedjünk még mindig bokatörős egyszemélyesen. Végre felérünk a tetőre, kellemes erdei út, majd aszfalt minden mennyiségben. Petőczpuszta pecsétpont megint csisszes, egy jel jelzi, merre van. Sikerül, de le kellett térni egy pár száz métert az ösvényről. Vissza, tovább aszfalt, majd végre széles erdei út, hasítunk, de már fáradunk. Beérünk Bükkösdre, pecsét megvan könnyen, majd bolt szállás. 16:25–re értünk ide, a recepció már bezárt, felhívom a megadott telefonszámot, sínen vagyunk. Szállás elfoglal, pihi. 31 km felett jöttünk ma, elfáradtunk. Bubut rendberaktam, már csak Én vagyok. Holnap az eső miatt nem tudom mikor lesz start, majd alakul, bár mosnom kéne.

Este a szálláson van még két idősebb hölgy, összehaverkodtak Bubuval, simogatják, játszanak. Megérkezett a vacsora, megcsinálom a zacskós levest, megeszem, majd a hamburger. Rég ettem ilyen finomat, szuper volt. Hercit rendberakom, fekvés. Éjjel nagyon aktívak voltak a szarvasok, nem sokat aludtam, majd 7–kor csörög az óra. Reggeli rutin, 8:20–kor start. Kiérve aszfalton pár száz méter, majd letérve az erdőbe pici emelkedő. Aszfaltra váltunk, a mai nap első fele ezen az undorító, kemény anyagon telik. Mecsekjánosit elérve pecsét, tovább, majd a falu után egy árnyékos részen reggeli. Fél óra múlva tovább. Körtvélyest érintve, Sikondán áthaladunk még mindig aszfalton, majd végre erdő. Emelkedünk, haladunk, kiérünk egy nyílt részre a dombtetőn. Le kell menni a völgybe a pecséthez, de azért nézelődők. Pont szemben van a következő szakasz, balra hatalmas füstben van az erdő, pont amerre vezet az utam, ráadásul megszólalnak a szirénázó tűzoltók. Bassza meg, kigyulladt az erdő? “B” terv. A biztonság a legfontosabb, pont van egy buszmegálló, hát akkor sajna irány busszal Pécs. Még 35 perc a buszig, lájkolom az autókat, megáll egy, mondom, mi a sztori, jó fej, becuccolunk, irány. Út közben látjuk a füst okát, az út mellett kiégett egy autó, még mindig oltják, rendőrök intézkednek. Kiderült a sofőrről, terepfutó, ismeri a környéket, mondja, felvisz a Fehérkúti–kulcsosházig, onnan nem messze csatlakozik a piros, legalább tudom folytatni Pécsig, így csak 5 km esik ki. A csatlakozópontnál kitesz Minket, indulunk, a gyönyörű erdőben elérjük a pecsétet. Oké, hát akkor szállás. Legalább fél óra séta, közben van egy bolt, estig nyitva, így ha szerencsénk van a szálláson (mikró, hűtő), akkor ma is készétel konzervet eszünk. Megérkezünk, elfoglaljuk, megoldható a kajamelegités, irány vissza a bolt Herci nélkül. Bekapcsoltam a szobába a légkondit, addig pihizik, hűsöl. Nagyon ronda felhők gyűlnek, csipkedem magam, visszaérek. Most hogy írom a blogot, leszakad az ég. Sebaj, már jó helyen vagyunk. Ma nincs játék (pici az udvar), a szőrét holnap teszem rendbe az eső miatt (egy panzióba mégse dzsuvázom össze a szobát kutyaszőrrel), így már csak a holnapi útvonal átnézése, fürdés, lazulás, vacsi, fekvés. Holnap időben indulás, mert elvileg hosszú lesz, nagyon sok szinttel.

Este még a szállásadó kisfia frizbizett Herceggel, Mi addig beszélgettünk, majd Ők elvonultak, rendbe raktam a kutyát, vacsi fekvés. Éjjel fel se ébredtem, hajnalban amikor kivilágosodott, elővettem a hátizsákból a szemfedőt, 7:45–kor tértem magamhoz. Mivel a mai táv nem nagy, nincs kapkodás, készülünk, még indulás előtt megreggelizek, Herci nem akar reggelizni, így járt. 9:20–kor start, kiérünk a faluból, irány az emelkedő. 5 km–n keresztül emelkedünk, néha egy pici egyenes, felérünk Óbánya fölé a tetőn végig erdőben. Szusszanás. Elképzelem, hogy 3 évvel ezelőtt pár száz méterrel lejjebb az Óbányai–völgyben sétáltunk ellenkező irányból, elkap a nosztalgia. Félre teszem az érzelgősséget, jó 20 perc múlva tovább. Kezdünk lejteni a gyönyörű erdőben, majd brutál lejtő, el kell engedem Bubut, nehogy zakó legyen a vége. Nagyon lassan, óvatosan elérjük a Pásztor–forrást, megállás. Már 11 kilit jöttünk, ideje az újabb pihenőnek. Jéghideg, iható a forrás vize, csinosan kialakított pihenőhely, nézelődés. Már hiányoltam a szarvasokat, erre mellettünk nem messze a dombtetőn elkezdi a nászénekét. Még mindig imádom. Egyszercsak egy idős házaspár kocsival érkezik lentről, jöttek a forráshoz vizet vételezni. Két 10 literes kannát megtöltenek, távoznak. Elkészülnek a “csúnyafotók”, majd Mi is felkerekedünk. Hosszan aszfalton lefelé, a jelzés letér az erdőbe, emelkedni kezdünk egyszemélyes ösvényen, rengeteg kidőlt fa. Túrázók alapszabálya, hogy kidőlt fára nem lépünk, hanem felette kelünk át, mert ha korhadt, könnyen lábtörés a vége. Ez miatt nagyon sokára érünk a Máré–várhoz (pedig csak 1,5 km), pecsét, szusszanás, majd mostmár a szállást csekkolom. Kiderül, még egy jó kis séta vár Ránk (1,6 km). Leérünk, becsekkolok, szerencsére géppel is lehet mosni. Már szárad a ruha, Herci lemozgatva. Még Bubu rendbetétele, ruha beszedése, kaja. Szerencsére lehetett kérni a szálláson hamburgert, így a zacskós leves mellé megvan a második fogás. Holnap irány Pécs, combos lesz, de korábban indulok, mint ma.

Este még azon gondolkodtam, érzem a visszarázódást, kezd átállni az agyam a minimumra. Egy ágy, pici hely, de van hűtő, mikró, vízforraló, zuhany, ennyi elég is a komfort érzetéhez. Kiültem még a teraszra, a kert végében megláttam egy kisrókát egész közel nézelődött, majd távozott. Éjjel nyitott ablaknál aludtam, néha felébredtem, hallgattam a szarvasok bőgését. Fantasztikus élmény még mindig. Reggel 7–kor ébresztő, 3 az 1–ben, mintha mozsárban törtek volna. Sebaj, ez már csak ilyen, napközben bemelegszik. Szokásos rutin, Herci az első reggel nem akar reggelizni (majd holnaptól már megeszi a kajáját), aminek persze megint az én kajám lesz az áldozata. :) Készülés, indulás 8 után nem sokkal. A szálkai tó mellett visz az ösvény, közben szarvasbőgés az aláfestés, jobbra a tó, balra az erdő, valami szuper. Picit több, mint egy óra andalgás után elkanyarodunk Mőcsény felé, a vonatállomáson pecsét, reggeli. Fél óra múlva irány az aszfalt jó hosszan, később földútra térünk, gyönyörű völgyben sokára elérjük Ófalut. A pecséthez le kell térni be a faluba, de ha már itt vagyunk és közkút is van, egy árnyékos részen legalább fél óra szusszanás. Már nagyon meleg van, így összekötjük egy kiadós fürdéssel. Felfrissülve az utolsó szakaszra újra aszfalt, de árnyékos erdőben, Tőlünk balra szarvasok bőgnek, hallgatjuk Őket, nem figyelek, mikor kellene letérni az erdő felé, benéztem... Jó 1 km után kapcsolok és mivel a Szent–Mária út itt vezet (látszanak a jelzések) nem fordulok vissza, hanem így érünk be a faluba. DDP pecsét megvan, már csak kajaszerzés, szállás elfoglalás, ideértünk. Az újra egyre nagyobb rutinnak köszönhetően pikk–pakk elő van készítve minden a holnapra, fürdéshez, vacsihoz már csak Herci rendbetétele van, majd készülés a holnapra (útvonal átnezése), lazulás. Vacsorára a jól megszokott készétel konzerv (lencsefőzelék), zacskós leves kombó. Több, mint 22 km–t jöttünk, elfáradtunk, de majd belerázódunk.

Tegnap este időben lefekvés, éjjel a jól megszokottak szerint nem sokat aludtam, reggel fél 5—kor óracsörgés előtt felébredtem. KV, mosdó, Hercegnek nyugtató (hogy a kocsiban ne legyen baj), még egy KV, majd a maradék cucc bepakolása. 15,2 kg a vége, nem értem, hogy sikerült lefaragnom majd 3 kilót. 6:10—kor start kocsival a pályaudvarra, 7:07—kor indulunk. Fehérvárnál átszállás, majd Sárkeresztúron több, mint fél óra várakozás. A kalauznéni összehaverkodott Herceggel, tök rendes volt, vigyázott Rá, amíg WC–n voltam. 10:25–kor leszállás, HÁT AKKOR KEZDJÜK. Itatás, pecsét, “piros sáv jelzés” keresése. Megvan, GO. Irány a sétálóutca, majd, emelkedünk, végül, legalább 100 lépcsőfokon keresztül elérjük a Kálvária–kilátót. Ha már itt vagyunk, reggelizzünk. Jó 20 perc múlva tovább a szekszárdi présházak között egész hosszan betontáblákkal kirakott úton, majd egy pár km után elérjük az erdő szélét. Erdei kaszálók mellett, széles úton haladunk, lejteni kezdünk, nézelődés... Úgy tudtam, a szarvasok csak hajnalban és este bőgnek, ehhez képest délután 1 órakor megszólalt Tőlünk nem messze egy. Fantasztikus volt. A hangjára a másik oldalunkról 2 nőstény megindult, nem sokkal mellőlünk. Megállás, figyelés, de ha már így alakult, pihi van. Szekszárdról két kulacs vízzel indultunk, már csak fél kulacs van, de a cél csak 5 km. Akkor tovább. Nézem az erdőt, nem a lábam elé, belelépek egy traktornyomba, hatalmas zakó. Bubu félreáll, vigyorog a kis...(rohadék) Összeszedem magam, tovább. Egy kis tó mellett –ami majdnem ki van száradva– elhaladva nemsokára beérünk Szálkára és mivel az ellenkező irányból jöttünk mint 3 éve, útba ejtjük a pecsétet, éttermet. Kajakérdés megoldva A szállás ismerős (3 éve is itt szálltunk meg az RP–DDK–n), a szállásadó emlékszik Ránk, gyorsan elintézzük a papírokat. Herci lekezel (szőrét kikeféltem, izmait átmassziroztam), majd fürdés, lazulás. Összességében szebb ez az útvonal szerintem, mint a KÉK. Holnap növeljük a távot (ma csak 16,4 km lett), de sokat megy a Piros a Kékkel, így ismerős lesz. Már csak vacsi, korai fekvés, reggel 7 körül kelünk a vadászati korlátozások miatt.

Fájni fog? IGEN.
Félek? IGEN.

A felkészülés nélküli nekiindulás biztos nem előny, de a MOTIVÁCIÓ, hogy végigcsináljuk...

Ahogy közeledik az indulás napja, egyre többet foglalkoztat a gondolat, mi lesz az eredménye ennek a rajtam kívülálló okokból "tunya nyárnak", mi lesz, HA...

2021-ben az Országos Kéktúrára teljesítése során megszerzett mentális erőben és a tapasztalatomban bízom, hogy a felmerülő fizikai és lelki problémákat kezelni tudom,mert KELL.

Ami folyamatosan "ketyeg az agyamban", az egy 2023-as bejegyzés az RP-DDK-ról:

"A hétköznapokban és a túrák során azonban akaratlanul is átlendülünk olyan helyzeteken és állapotokon - mert bizony át kell lendülni, meg kell oldani - amiket váratlan nehézségek idéznek elő. Kihívásokkal teli életünkben oly sokszor lenne könnyebb egyszerűen elengedni dolgokat.
Feladni.
Ha viszont megingathatatlan hittel megyünk a magunknak megálmodott úton és időt, energiát nem sajnálva, fegyelmezetten dolgozunk céljaink megvalósításán, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy "történik". Megtörténik!"

Mentálisan ez ad erőt (és mindent lebíró akaratot), nem a puffin. Hi-hi-hi.

A mai délelőtt már a "rohangálással" telt, az elintézésre váró dolgok tömkelege várta. hogy megoldjam.
Megoldva.
Na, a felszerelés...
Mivel csak másfél napom van összerakni a motyót, a délután nagy része egy kinyomtatott  A4-es lista összeszedésével telt, amivel persze nem sikerült végeznem.
Sebaj, még ott a holnap, majd vasárnap hajnalban irány a pályaudvar....

Az elmúlt hosszú "sétákhoz" hasonlóan elkezdtem a felkészülést áprilisban, súllyal túráztam (12-14 kg).
Egész szépen haladtunk Herceggel, majd júliusban megjelent egy új kifejezés a köztudatban : HŐKUPOLA
Teljesen leálltunk a forróság miatt, nem szerettem volna kínozni 40+ fokban.
Már a nyaralásra se vittük Magunkkal, nem akartam, hogy az egész országot átutazza ebben a hőségben.
Pedig a másik kedvenc tájegységemre tértünk vissza a párommal egy hétre, a Zemplénbe, ezúttal Kishutára.
Addig Bubu itthon maradt a fiammal.
Hazaérés után minden nap estefelé futtatás a kertben, néha-néha egy "laza tizes", amikor az idő engedte.
Szerencsére az új munkahelyemen erőteljes fizikai munkát végzek sok sétával, így Nekem annyira nem gáz a helyzet. Vagy majd kiderül...
Ahogy közeledik az indulás, egyre izgatottabb vagyok, így még nem mentünk neki egyik hosszú sétának se.

A túra szakaszolása kész, szállások lefoglalva, már csak a felszerelés ellenőrzése, elhasználódott dolgok pótlása a feladat.
Még egy picit több, mint két hét és indulás.

Idén januárban az Országos Kékkör-ről tartott előadásom után Paksa Sebestyén ( Magyar Természetjáró Szövetség) és Toplak József (Ő teljesítette legtöbbször a Kékkört) feltették a "nagy kérdést".

Mi a következő úti cél?

- Dél-Dunántúli Piros

- Közép-Dunántúli Piros

- Pest Megyei Piros

- Kohászok Útja

- Szent Jakab zarándokút?

Bakancslistán van mindegyik, de általában kétévente szoktam hosszabb útra indulni.
A fenébe, MIÉRT IS NE?
A Zselic az egyik kedvenc tájegységem, így magától értetődően a választás a Dél-Dunántúli Piros Túrára esett.

Áprilisban sikerült beszereznem egy régi igazolófüzetet ( az új szeptemberben jelenik meg), hát akkor hajrá.
Ismét az ösvényre lépünk Herceggel ketten, szekszárdi kezdéssel.

A túra kezdete: 2026 09.06
Várható befejezés: 2026 09.19

Minden, ami a túrához kapcsolódóan történik Velünk, ide kerül leírásra.

Ha esetleg kíváncsi vagy és szívesen olvasgatnál, lentebb a Kör-ről készült blogom elérése 3 részletben.